Húsvét örömhíre: Feltámadott! PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Karvansky Mónika   
2013. március 17. vasárnap, 11:40

Húsvét örömhíre: Feltámadott!

 

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” (Máté evangéliuma 28,1-10)

 

Krisztus feltámadása a halálnak, mint a legnagyobb ellenség legyőzésének a diadala.

Máté evangéliuma úgy írja le a feltámadás napjának hajnalát, hogy szinte mi is átéljük azt a fájdalmat, félelmet, kétségbeesést, amit az asszonyok éreztek Jézus sírjához menet. Majd pedig azt az örömöt, amivel eljöttek az üres sírbarlangtól. Szaladva, örvendezve nem arra kerestek választ, hogy hogyan is történt mindez, hanem a konkrét tény, a feltámadás csodája, ragadta magával őket.

Menjünk, most mi is azon az úton, amelyen a két Mária és a többi asszony megy a sírbarlanghoz. Viszik az illatos kenetet, viszik a végtisztesség megadásához szükséges eszközöket. Hiszen Mesterüket az ünnep miatt nem tudták méltó módon eltemetni. Ezért mennek most ők oda, hogy mindezt pótolják, leróják kegyeletüket és méltóan megkenjék drága halottjukat. Azok, akik már elveszítettek valakit maguk mellől, tudják, hogy ezek a megtört asszonyi szívek milyen fájdalmat rejtenek.

Ezzel a fájdalommal szívükben mennek Jézus sírjához és közben tanakodnak, hogy ki lesz vajon segítségükre, hogy a hatalmas követ, ami a sírbarlang száját takarja, elhengerítse majd. Sőt további gond is fellép. Hiszen a zsidó vallási vezetők őrséggel őriztetik a sírt, lepecsételték.

Máté evangélista arról tudósít, hogy hatalmas földrengés támadt, az Úr angyala jelent meg a mennyből, leszállt onnét, hogy a követ elhengerítse a sírkamra elől. Nem csoda, hogy ha az őrök megrettentek. Gondoljatok csak bele, mikor egy hatalmas kőszikla a hegytetőről a mélybe zuhan. Az ilyen látványtól és hangtól mindenki szíve megretten.

De nemcsak a sír őrzői, az asszonyok is megijedtek. Ezt tudta a mennyből küldött követ is. És így szólt a megrettent asszonyokhoz. „Ti ne féljetek!” Milyen csodálatos testvéreim ez a bíztatás, mely Istentől jő. Ne féljetek! Nektek semmi félnivalótok nincs!

Hiszen mikor az embert az isteni láthatatlan világ szele, ereje, dinamikája megcsapja, megérinti, az emberi értelem számára felfoghatatlan miatt a félelem, a riadtság érzése fogja el és dobogtatja szívét hevesebben.

Erre az angyal válasza az, hogy ne féljetek! És a keresőnek elmondja a jó hírt, az örömhírt. Azt a hírt, mely úgy rengeti meg az egész világot, mint a földrengés. Tudjuk Testvéreim, hogy egy nagy földrengés után már semmi sem marad abban a régi nyugalmi állapotban, minden, ami volt összetörik, kifordul a sarkából.

De ez a hatalmas hír, mely ekkora erővel csap a világba, jobbá, szebbé, élhetőbbé, reménytelibbé teszi az emberi életeket. Mert ez a hatalmas örömhír egykoron megráz majd minden koporsót, minden temetőkertet és eltöröl minden elmúlást, halált, fájdalmat és betegséget.

Mi is, akik Jézust keressük, nem kell, hogy félelem legyen szívünkben, mert Isten angyalai, követei itt állnak mellettünk és hirdetik nyitott kérdésünkre, a halál félelmére azt a választ, amelyre Krisztus életével tett pontot, vagy inkább felkiáltójelet. Feltámadott!

Az angyal megbízást is ad az asszonyoknak. A keresztyén élet egyben megbízás is. Ha hit által felismerjük, hogy mit ajándékozott nekünk Isten, milyen életet, milyen gondviselő szeretettel van irántunk, milyen megváltó indulattal végezte el Krisztus érettünk és helyettünk a megváltást, akkor örömmel a szívünkben készek vagyunk tenni Isten ügyéért, az evangélium terjedéséért.

Nem elég nekünk megtapasztalni, hogy Krisztus nincs a sírbarlangban, mert feltámadott. El kell menni és bele kell kiáltani a világba ezt az örömöt.

Ez olyan, mint amikor valaki a legnagyobb díjat, a legnagyobb babérkoszorút megnyeri. Hogyan viselkedik az ilyen győztes? Rohan boldogan, mutatja, újságolja a jó hírt. Szinte képtelen helyben maradni. És testvéreim mi is ilyen győztesek vagyunk Krisztusban! Mert az ő győzelmét, melyet hatalmas viadalban szerzett meg, mikor legyőzte a halált, amit mi legyőzni nem tudunk, ezt a győzelmét nekünk adja.

Ezzel a győzelemmel nekünk futni, szaladni kell és mutatni, láttatni, hogy micsoda győztesek vagyunk, mert már nem félünk. Isten kiveszi a félelmet a szívünkből, mint a pásztoroknak ott a betlehemi pusztában, mint az asszonyoknak a sírkert felé sietve. Felcseréli a győzelem örömére. Erről szól Testvéreim ez az igeszakasz: az emberi félelem örömre váltásáról.

A megbízatás mellett újra egy ígéret. Előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt.

Ezért nem kell félnünk Testvéreim és ezért lehet öröm a mi szívünkben, mert Ő előttünk megy. Nem mögöttünk jön, hanem előttünk megy életünk útján, vezet, és a nehézségeinken ő megy át először, hogy mi el tudjuk viselni. Az Ézsaiási ígéret hangzik ki ebből az ígéretből:

„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, Az ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem.” (Ézs 45,2)

Az angyal szava után az örömtől sietve, futva mentek vissza azon az úton az asszonyok, amin jöttek. Siettek a tanítványokhoz, akik ebben a percben is még Mesterük elvesztésének fájdalmával birkóztak. Ekkor szembejött velük Jézus és köszönti őket. Bibliai fordításunk  szerint így köszönt nekik: „Legyetek üdvözölve!”. Viszont az eredeti görög szövegben a „chairete” szó áll, ami azt jelenti, hogy „Örüljetek!”

Ez akkor, abban a világban egy szokásos üdvözlési forma volt. Viszont ez a köszöntés egyáltalán nem véletlen most Jézus ajkán, hiszen az evangéliumokban ez az egyetlen hely, ahol az „Örüljetek!” köszöntés előfordul.

Jézus sírja húsvét reggelén üres volt. Nem találták Jézus holttestét a sírban az asszonyok, de a hírre odafutó tanítványok sem. A fizetett őrség nem tudott megőrizni egy holttestet. A lepecsételt kő elgurult a sírbarlang szájáról. Egyik sem volt akadály Isten Fiának, aki harmadnapon feltámadt.

Éppen ezért az üres sír ténye és a feltámadott Úrral találkozó tanítványok egymást erősítve hirdetik, hogy Jézus feltámadt! Élő Krisztusunk van, aki ma is él és uralkodik.

Engedjük mi is Testvéreim, hogy életünk félelmeit, bizonytalanságait az evangéliumnak ez a mindent elsöprő örömhíre töltse be.

Isten ígéretet tett a világ teremtése kezdetén, hogy elküldi a megmentőt, aki engesztelő áldozat lesz az Ő oltárán. Tökéletes áldozat, mely által az áldozás eltöröltetik. Elküldte Jézust emberi testben, mert a mi értelmünk így tudta csak befogadni őt. A láthatatlan világból a láthatóba jött. Elhordozta a kínt, a bűnt Nagypénteken. Majd pedig legyőzte a halált, a végső ellenséget, melyet megérteni emberi értelem és érzés nem tud, csak retteg tőle. Erre jön az isteni válasz: Ne féljetek!

Kívánom Testvéreim, hogy életetek útján jöjjön szembe veletek Jézus és köszöntsön titeket is, mint egykor a jó hírrel futó asszonyokat. „Örüljetek, ismét mondom, örüljetek!” Ámen.

Karvansky Mónika

Módosítás dátuma: 2013. március 17. vasárnap, 11:40
 

Eseménynaptár

<<  Június 2017  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3
  5  6  7  810
121314151617
192021222324
2627282930  

Támogatók

Képek

Látogatás számláló

joomla 1.5 stats